7. fejezet - Sophia

Hii!:)
Igaz, még csak kedd van, de hoztam egy új részt. Nos, nekem nem tartozik a kedvenceim közé, de azért remélem, hogy nektek jobban fog tetszeni, mint nekem. :) Hagyjatok jelet magatok után!
Jó olvasást! xx

Az újonnan szerezett kajákat hátradobja és beindítja a kocsit. Mindketten csendben ülünk, míg Liam vezet. Hamar megunom, így bekapcsolom a rádiót. A The Wanted együttes tagjainak hangja tölti be a teret, miközben az Show Me Love-t éneklik. Nem vagyok rajongójuk, sőt a tagok nevét se tudom, azt se, hogy néznek ki, de pár számukat igenis szeretem, és ez azok között van. Liamet nem zavarja az önfeledt dúdolásom. Utánuk Jason Derulo Talk Dirty száma következik, ami nagy kedvencem. A rádiónak sikerül elterelnie a figyelmemet a plázában ért atrocitásról. Annyira belemerülök a zenébe, fel sem tűnik, hogy közben megérkeztünk. Liam kiveszi a csomagokat a hátsó ülésről majd a házba megyünk. Nem szól egy szót se a többieknek a plázában történtekről, ahogy én sem. Belegondolni is rossz, hogy miket vágtak a fejemhez azok a lányok. Cseng a telefon. Hamar rá kell jönnöm, hogy ez bizony nem az enyém. Liam nyúl a zsebéhez legelőször. Felhúzott szemöldökkel fogadja a hívást. Beszélgetés alatt nem marad a nappaliban. Csupán azután tér vissza, hogy lerakta a telefont.

- Majd jövök - jelenti be.

Mindannyian kérdőn nézünk rá, de ezt egyedül csak Niall teszi szóvá.

- Hová mész?

- Soph.

A név hallatán görcsbe rándult a gyomrom. Találkoznak. Miért találkoznak? Önző vagyok, igen. Nem akarom a lány mellett látni, magamon kívül senki mellett nem akarom látni, de sajnos semmit nem tehetek. Ha meg Sophia mellett boldog, akkor legyen. Eltűnök a képből, bár igazán bent se voltam. Oh, kinek akarok hazudni? Nem vagyok ilyen önzetlen, egyáltalán nem. Az viszont biztos, hogy összetörtem. Csendben kelek fel a fiúk mellől és az emeletre indulok. Becsukom magam után az ajtót és csak állok. Nem akarok sírni. Hope jelenleg nem elérhető, mert megint a sráccal randizik, Eleanor semmit nem tud, így őt nem tudom hívni. Azonban nem sokáig kell tűnődnöm, hogy kivel beszélhetnék, mert már nyílik is az ajtó. Niall lép be rajta.

- Jól vagy?

Még mindig a szoba közepén állok. Megrázom a fejem. Nem vagyok jól. Egy kicsit sem. Niall próbál vigasztalni, ami valljuk be, nem igazán sikerül most neki. A lényeg, hogy kibeszélhettem magamból, nagyjából. Nem igazán tudott mit mondani, de értékelem, hogy végighallgatott. Talán egy óra telik el, amikor Niall elhagyja a szobámat. Lefelé indulok én is. Nem áll szándékomban ma este is kettesben lenni a könnyeimmel. Amikor csatlakoztam a fiúkhoz, úgy döntöttek, hogy már pedig ő kifaggatnak engem mindenről. Alap dolgokról kérdezgetnek, aztán más irányba terelődik a beszélgetés.

- Ismertél minket az előtt is, hogy El összejött Louis-val?

Elmosolyodok Niall kérdésén. Már vártam ezt a kérdést.

- Igen. Hope már akkor is szörnyen rajongott értetek - megforgatom a szemem az emlékre.

Minden este együtt néztük 2010-ben az X Factort. Nem volt másképp akkor se, amikor a fiúk végül harmadikként kiestek. Hope bundát ordítozott és csalást, Eleanorral pedig jót derültünk rajta. Akkor El még nem gondolta volna, hogy egyszer Louis-val fogja összehozni a sors. Vagyis inkább Harry.

- És ki tetszett először a bandából?

Ezt a kérdést most Harrytől kapom, bár csodálkoznék, ha más kérdezte volna.

- Nos az igazság az, hogy hosszú ideig Louis tetszett. Emlékszem, hogy mennyire mázlistának tartottam Eleanort, amikor elkezdtek randizni - szégyenlősen vallom be.

A srácok kikerekedett szemekkel bámulnak, én pedig egyre csak vörösödöm. Hitetlenkedve vizslatnak. Miért ennyire nehéz elhinni, hogy Louis tetszett? Jó, nem azt mondom, hogy a többiek nem nyerték el a tetszésem, de akkor Louis volt az etalon. Nem voltam szerelmes belé, csupán csak volt valami benne, ami megfogott.

- Miért pont Louis? Ne mondd, hogy ezek a göndör fürtök nem taroltak nálad? - tettet felháborodást Harry.

Elnevetem magam a többi sráccal együtt.

- Szörnyen édesnek találtam a göndör fürtjeidet 14 éves fejjel.

- Azt ne mondd, hogy most nem találod annak!

- Harry, egy 19 éves fiúra most, hogy mondjam, hogy édes? Ha azt mondanám még te kérnéd ki magadnak! - forgatom a szemem.

Elgondolkozik, és bólint. Igazat adva nekem.

- Még mindig tetszik neked Louis?

Zayn kérdése váratlanul ér. Niall mosolyogva néz. Ő tudja a választ. Vagyis... tudja? Nem tagadom, Louis iszonyatosan helyes srác lett, és én meg nem vagyok vak.

- Nem hiszem. Találtam valakit, aki jobban felkeltette az érdeklődésemet.

Harryék 'hú'-zni kezdenek, Niall biccent a diplomatikus válaszomra. Utólag viszont megbánom. Elég lett volna egyszerű igen vagy nem válasz is, hisz így nekiállnak faggatni. Amit nem akarok. De sajnos elkerülhetetlen.

- És ki az a szerencsés, aki jobban felkeltette az érdeklődésedet?

Harry néz rám felvont szemöldökkel. Most mondjam el nekik, hogy teljesen bele vagyok zúgva Liambe? Bízom bennük annyira, hogy nem mondanák vissza neki, de akkor is. El vagyok szokva a nagy figyelemtől. A srácok amolyan „na halljuk” tekintettel merednek rám. Fülig vagyok pirulva. Szólásra nyitom a szám, aztán be is csukom. Valószínűleg úgy nézek ki, mint egy hal, de cseppet sem érdekel.

- Na, tartjuk a szánkat, akárki is az. Ugye? - néz körbe Zayn a fiúkon.

Niall vigyorogva bólint. Élvezi, hogy ő tudja, míg a többieknek sejtésük sincs. Harry is biccent és újra rám figyelnek.

- Szégyelled? - vonja fel a szemöldökét a göndörke.

- Mi? Dehogy!

Értetlenül meredek rá, míg a két tudatlan folyamatosan unszol. Aztán Niallre néznek, aki teljesen nyugodtan ül a kanapén, és látszólag őt nem érdekli. Ez felkelti az érdeklődésüket.

- Niall, téged nem érdekel? Mi van, ha te vagy az?

Az említett fiúval egymásra nézünk és együtt nevetjük el magunkat. Abszurd. Mármint Niall édes srác, de csak a barátom. Annak meg a legjobb. Zayn és Harry nem értik, hogy mi az oka nevetésünknek, és kezd fogyni a türelmük, viszont én egész jól szórakozom rajtuk.

- Destiny Calder, kénytelenek leszünk keményebb eszközökhöz folyamodni, ha nem mondod el magadtól - zsarol meg Harry.

Összeráncolt szemöldökkel nézek rá, és hitetlenkedve elnevetem magam.

- Te akartad! - mondja és rám veti magát.

Eszeveszett módon kezd csikizni, ami az egyik gyenge pontom. Már a könnyem is folyik a nevetéstől és folyamatosan visítozom. Rugdalózok és kapálózok, de Harry erősebb nálam, így az egész semmit nem ér, csupán csak fogyatékosnak nézek ki.

- Hagyd abba, kérlek! - könyörgök neki.

- A-a, csak ha elmondod.

- Jó, elmondom, csak engedj el, kérlek.

Könyörgésem meghallgatásra talál. A göndör fiú abbahagyja a kínzásom, de azért derekamon tartja a két kezét, hogy ha esetleg nem „viselkedek” ígéretemhez méltóan.

Összeszedem minden bátorságom, mielőtt szólásra nyitom a számat. Nehezebb elmondani, mint gondoltam. Nekik mindenképpen, hiszen a legjobb barátai Liamnek. Várakozóan néznek rám. Hatalmasat sóhajtok.

- Um, ismeritek őt - nyögök ki ennyit, nagy nehezen.

- Tudtam, hogy tetszem neked! Éreztem! - játssza az agyát az előttem ülő.

Az égnek emelem a tekintetem. Ebben a pillanatban nyílik a bejárati ajtó, így remélem alábbhagynak a kérdezgetéssel és Liamnek szentelik a figyelmüket.

- Na mi van, haver? - kérdezi Zayn.

Liamnek megakad a szeme rajtam és Harryn, mivel a fiú még mindig lefogja a derekamat. Elkapja rólunk a tekintetét, és válaszol Zayn feltett kérdésére.

- Semmi. Most már véglegesen vége - von vállat.

Hirtelen elönt a boldogság. Ami miatt szörnyen kéne éreznem magam, hiszen a kárörvendés, nem éppen egy kedves emberi érzés, de nem érdekel. Liam szabad, és véglegesen lezárták Sophiaval az egészet. Ami annyit tesz, hogy nem jött össze vele újra. Éljen!

- Ők amúgy mit csinálnak? - kérdezi Liam Nialltől, miközben fejével felénk bök.

Harry egyből elengedi a derekamat, és beszélni kezd. Én pedig a kényelmesebb kanapén foglalok helyet.

- Destiny nem akarta elárulni, hogy ki az a srác, aki Louisnál jobban is elnyerte a tetszését. Ezért hatásosabb eszközökkel kellett megoldani - vázolja fel a helyzetet.

- Tetszik neked Louis?

- Tetszett! - nyomom meg a mondat végén a T betűket, nyomatékosítva a múlt időt.

- Na, most hogy így összegyűltünk, majdnem teljes létszámmal elmondhatod, hogy ki az a srác, akit ismerünk is.

Ajkamba harapok és Niallre nézek. A száját húzza. Nincs ötlete. Nos, nekem sincsen. Viszont még csak este fél nyolc felé jár az idő, így nem hivatkozhatok arra, hogy fáradt vagyok. Valahogy el kell tűnnöm. De hogyan? Erősen gondolkozom valami mentőötlet után, amire hál' istennek nem lesz szükségem, mert Liam közbeszól.

- Destiny, megetted a kajádat?

Mintha az apám lenne. Kivételesen ez most jól jött. Megmentett. Ugyanakkor még se. Már örültem, hogy elfelejti és dobhatom a kukába, vagy adhatom át Niallnek, de keresztbe húzta a számításaimat. Liam a konyhába tessékel. A zacskóban egy kihűlt sajtburgert, kólát és sült krumplit találok. Reflexből nézem meg, hogy miből mennyi van belőle, mire Liam kiveszi a kezemből és egy tálra rakja, majd a csomagolást kidobja. Szúrós szemekkel néz rám, és jobbnak látom, ha legalább két falatot eszem a kajából. Hasam hangos korgással adja tudtunkra, hogy éhes vagyok. Liam ajkain apró mosoly játszik, de tartja a komoly ábrázatot. Nagyot sóhajtva emelem a számhoz a sajtburgert és harapok. Még egyet, aztán még egyet. És megettem. Viszont a krumplira nézve hányingerem támad, így inkább megiszom a kólát és kérlelő szemekkel Liamre nézek. Bólint. Vége a kínzásomnak. A többi fiú kérdőn figyel minket, míg Liam elmagyarázza, hogy ha nem etet meg, akkor magamtól nem vagyok hajlandó. Ennél többet azonban nem árul el, amiért hálás vagyok. A szobámba igyekszem, mielőtt még Harry újra kérdezősködni kezdeni.

Alig fél óra múlva kopognak az ajtón. Semmi különöset nem csináltam ez idő alatt csupán feküdtem az ágyban és a plafont bámulva gondolkoztam, így örültem, hogy „látogatóm” érkezett. Beinvitálás után Liam lép be, mire gyomrom szaltót vet. Nem tudom, hogy miért jött, hiszen csendben helyet foglal az ágyon és nem szól semmit, csupán az arcomat fürkészi. Én is ezt teszem hátha elárul valamit, de semmi.

- Mi történt Sophiaval? - kérdezem végül, megtörve a csendet.

- Felhívott, hogy találkozzunk. Bocsánatot kért és felajánlotta, hogy kezdjük újra. De nem akartam. Már nem lenne olyan, mint a legelején, és rájöttem, hogy van egy lány. És az iránta táplált érzéseim valósabbak, őszintébbek.

- Szerencsés lehet az a lány - motyogom halkan, de legnagyobb szerencsétlenségemre ő is meghallja.

Apró mosoly játszik az ajkán, ami engem is vigyorgásra késztet.

- Tetszett neked Louis? - kérdezi, mintha még mindig nem hinné el.

Bólintok, ő pedig hitetlenkedve elneveti magát.

- Mikor?

- Amióta az X Factorba voltatok. Nem tudom, mindig is őt találtam a leghelyesebbnek. Persze ez változott miután elkezdett a nővéremmel járni. Pontosabban ez is közre játszott.

- Az IS? - emeli ki az „is” szót a mondatomban.

- Azóta más lett az első számú.

- Harry?

Egyből rákérdez. Csak azért, mert a derekamat fogva ültem vele szembe a földön, 30 centi távolságra? Um, igen, ez lehet az oka.

- Dehogyis - nevetve rázom a fejem.

Harryék Niallra tippelnek, ő Harryre. Ha így folytatjuk, akkor talán kilyukadunk egyszer hozzá is. De remélem ez még sokára lesz.

- Miért nem mondod el? Nem bízol bennem?

- Liam, én bízom benned. Ha nem bíznék, akkor a problémáimat se árultam volna el. Csak ez... ez most más.

Szerelmes vagyok beléd, amit te soha nem fogsz viszonozni, és ha ezt megtudnád, akkor elrontanám a barátságunkat. Teszem hozzá gondolatban. Igen, valószínűleg soha nem fogja meg tudni.

- És ki az a lány, aki ennyire elvarázsolt? - kérdezem, terelve magamról a témát.

Elsápad, és ő sem igazán akaródzik válaszolni.

- Miért nem mondod el? Nem bízol bennem? - vonom fel a szemöldököm, utánozva őt az előbbiért.

Egy kezébe kerülő díszpárnát hozzám vág. Nem mintha súlyos lett volna, de ahogy el akarok hajolni előle sikeresen lebillenek az ágy széléről. Liam hangosan felnevet, és őt követőn én is. Szerencsétlen vagyok. Liam kezét nyújtja és felsegít. Elfogadom, és belekapaszkodok, miközben a szemeibe nézek. Barna szemei vidáman csillognak és rabul ejtik az enyémeket. Tekintetem a szájára vándorol és az ajkamba harapok. Bizsergés fut át az egész testemen ha arra gondolok, hogy milyen volt őt megint megcsókolni. Hogy milyen jó lenne újra megtenni. Pimasz mosolyra húzódnak ajkai, amint meglátja vágyakozó tekintetemet. Ám a következő tette igencsak meglepetésként ér.